Vélemények a külvilágból 2.

Írta: Doktor

 

Először is: Tavaly óta ”Doktor” a nevem mindenhol, remélem elnézitek nekem. Mint ahogyan azt is, hogy kicsit csapongani fogok. Nos, The End of the Time Part 2:

 

David Tennant És Russel T. Davies már régen eldöntötték, hogy együtt fognak kiugrani. Méghozzá a csúcsról… Nos, ez nemhogy összejött nekik, de úgy gondolom még felül is múlták önmagukat.

Emlékszem, amikor 2008 nyarán elkezdtem nézni az első évadot, eleinte nem értettem, hogy ebben a gagyiságban mit szeretnek az emberek. Aztán eljött a ”Father’s day”, az ”Empty child”, és sok más csodálatos rész, és láttam, hogy mire képes a Doktor. Nemcsak a képernyőn, hanem bennem is. Azóta az első számú kedvenc. A vicces Doktorunk évről évre komolyodott. Rose elvesztése után Marthával ment tovább, de az se Marthának, se neki nem volt az igazi (mondom ezt úgy, hogy én alapjában szeretem Marthát, és meg is értem miért távozott). Aztán jött Donna. A nő, aki rövid időn belül nemcsak méltó útitárs lett, hanem egyfajta erkölcsi iránytű is az akkor már a magánytól kicsit összezavarodott Doktorunknak.

Majd egyedül maradt. És ebbe kis híján bele is őrült a Waters of Mars-ban. Aztán Eljött az idő. Pontosabban az idők vége.

 

Nos, hogy őszinte legyek ez új fordulat számomra, hogy az Idő Lordok tulajdonképpen ennyire öncélúak és gonoszak. Hogy a Doktor nem azért csak azért zárta le a háborút, hogy véget vessen annak a pokoli vérengzésnek, hanem, hogy megakadályozza azt, amire készültek. Választ kaptunk a Mester titokzatos dobolására (itt kérnék minden rajongót, hogy fórumba írja már meg, hogy a régi mesterek is hallották-e a dobolást, vagy csak ez a Mester?). Szerencsétlent itt legalább annyira sajnáltam, mint a Doktort. Nem a Doktort mentette. Még csak nem is a földet. Ez kőkemény bosszú volt. Gondoljunk bele. Tönkreteszik az életét, és még csak meg sem jutalmazzák annyival, hogy maguk közé fogadják.

 

Természetesen nagyot ütött, amikor Donna nagyapja kopogott. Tőle számítottunk erre a legkevésbé. És még csak nem is gonoszságból, hanem pont azért, mert ő is mentette valakinek az életét.

 

A búcsúzások nagyon a helyükön voltak. Martha-t és Mickey-t a Torchwood 4. évadjába főszereplőnek! Jack észhez fog térni. Sarah Jane, Luke, és a többiek kalandjait is nyomon fogjuk követni, és csak reménykedni tudok abban, hogy nem válik be RTD jóslata, miszerint ezekkel a karakterekkel utoljára találkoztunk a Doctor Who-n belül…

Ezek a búcsúk persze inkább a két távozó zseniális ember tiszteletére szólnak, gondoljunk csak a bárra, ahol Jack agonizál. Minden lény ott vagy az első évadtól kezdve.

 

Az új Doktor. Nagyon nehezményeztem annó az Echleston-Tennant váltást. De villámgyorsan megszoktam. Így én teljes mellszélességgel támogatom az új doktort, akin ugyan látszott, hogy a regenerálódás utáni egy percben nagyon Tennant akar lenni, de az előzetes alapján megvan rá az esély, hogy ismét egy remek Doktorunk lesz.

River visszatérése meg szintén zseniális húzás (bár számítottunk rá, miután Steven Moffat írta a könyvtáros részeket.

 

Áprilisig meg szépen tessék ledarálni az eddigi részeket, illetve aki még nincs túl a Torchwoodon, és a Sarah Jane Kalandjain, annak kötelező jelleggel ezeket a sorozatokat is…